2011. szeptember 26., hétfő

Zita




Eszter első "igazi" babája. Születésnapra. Az első manóbabáját is én készítettem, ezért most külön öröm volt, hogy ez a baba is az én kezeim alatt születhetett meg. Az volt a kérés, hogy sok egyszerűen ráadható ruhája legyen és fésülhető haja. Nos az utóbbi maradéktalanul megvalósult és a ruhatár sem csekély, de ott még van mit fejleszteni. A hátizsák, nem a babának, hanem Eszternek készült, ebben lehet cipelni a sok ruhát ami a babához tartozik.



Zita(gondolom lesz neki majd egy másik neve) klasszikus waldorf stílusú baba. Kézzel varrtam, csak természetes anyagot használtam, gyapjúval tömtem. A haja három réteg vékony szálú pamut fonal. Hordhatja kibontva, két vagy egy copfba vagy eltűzheti, szóval sok mindent lehet vele csinálni, még fésülni is. Na nem a legszűkebb fésűvel, de lehet.







2011. szeptember 18., vasárnap

nemezelésről, találkozásról, jótanácsról



Nem igazán voltam jóban a nemezeléssel. Nem tetszettek eléggé a tárgyak ahhoz, hogy kipróbáljam a nagyon macerásnak tűnő folyamatot. Sokáig nem láttam meg a  szépségét ennek a technikának.
Aztán tavaly vagy tavaly előtt, már nem emlékszem pontosan mikor, rátaláltam Corinna blogjára.
Egészen elvarázsolt. Legfőképp a tárgyak, de a blogon olvasható hozzáállás is. Ragyog a blogról, hogy imádja csinálni. Felteszem minden kézműves őszintén szívből lelkesedik azért amit csinál, különben nem csinálná, mégse gyakori, hogy ez a lelkesedés is átsugárzik, pusztán a  tárgyakról készített fotókról , egy-két jól megfogalmazott mondatból. Nem arról beszélek ami logikusan kikövetkeztethető a közölt információkból, hanem egy érzésről ami egyszer csak felbukkan az emberben ahogy egy adott képet, tárgyat néz. Úgy is mondhatom megszólít az amivel találkozom. Nem mindenkit szólít meg ugyanaz a dolog és időben sem állandó ez a találkozás, de ha megtörténik nagyon nagy kincs. Én legalábbis kincsként őrzöm az ilyen élményeimet.
Akkor nagy lelkesedésemben valószínűleg feliratkozhattam a hírlevelére vagy nem tudom mire, minek következtében pár hete egy emailt találtam a postaládámban Corinnatól amihez egy csatolt pdf dokumentum is tartozott. Nem emlékeztem már a blogra, ezért majdnem a spamek között landolt a levél, de az utolsó pillanatban a kincsesládámból mégiscsak kikiabált az emlék: héé ez a Corinna, az a nemezelős csaj!
Megnéztem a levélben linkelt blogot és rögtön beugrott minden. A csatolt dokumentum egy ingyenes öt alkalmas online nemezelő tanfolyam első leckéje.



Na ezen a ponton szoktak engem nagyon kiröhögni. Online nemezelés hahaha, online horgolás hahaha.
Az emberek fejében az van, hogy ezeket a kézműves dolgokat csak személyes átadással lehet megtanulni.
Én viszont kimondottan szeretek könyvből és internetes útmutatókból tanulni. Követni a leírt technikát és "hallgatni" az anyag és a mozdulatok "hangját". Vannak használhatatlan és vannak remek útmutatók. Természetesen én sem vitatom, hogy van ami szinte csak személyesen adható át, főleg ha még soha életedben nem fogtál olyan tárgyat amilyet készíteni szeretnél adott útmutató alapján.
De miért is ne jöhetne át online a lényeg? Ha a tárgyak képesek pusztán egy-két fotó alapján megszólítani, ha képes vagyok "hallani" a lelkesedést amivel egy képen szereplő tárgy született, akkor miért ne jöhetne át mindaz, ami személyes tanítás közben.
Rendkívül fontosnak tartom a személyes, fizikai kontaktussal is szépített találkozásokat, az egymás szemébe nézést. Nyílt, kézzelfogható, intim, más.
Ugyanakkor a mesében sem kíséri el hősünket az öreganyó/apó aki pontról pontra megmondja hogyan tegyen, hogyan ne tegyen. A legkisebb királyfi/szegénylegény/lány általában nagyon precíz utasításokat kap, de teljesen egyedül kell elmennie és  cselekednie úgy kell, hogy már nem áll mellette senki, nem fogja a kezét senki és előtte sem  látott soha senkit úgy cselekedni.
Én azt mondom kalandra fel! Megéri! 
A képeken az én legutóbbi kalandom végeredményét láthatjátok.


Két nemezelt virág szárral. Az egyik virág szárának végén található ez szőrös kis kincstartó fészek. A másik virág szára rövidebb és a végére egy levélformát lapogattam. Ezt a kisebbet lehet hajba kötni, gomblyukba fűzni, karkötőként a karunkra kötni stb. A hosszabbat inkább a lakásban használnám. Anyukám születésnapjára készítettük 6 éves lányom közreműködésével.
Színes szalaggyapjút, selyemszálakat, szappant, forróvizet és nemezelő tűt használtunk.

2011. szeptember 16., péntek

Petyus



Petyus eredeti neve Péter. Ki hitte volna :)? Hana lányom nevezte el Péternek, de én képtelen vagyok egy ilyen csecsemő forma babát Péternek hívni.
Eredetileg ő is az elsősöknek készült, de Hana annyira beleszeretett, hogy az első nap után hazahozta az iskolából.
Én persze nem akartam megengedni, mert oké hogy én varrtam, de akkor se mienk, más tárgyakat se hozunk haza az iskolából csak mert tetszik. Azonban amikor sírva fakadt, hogy nem hagyhatja itt mert itt a fiúk dobálják és ráncigálják, nem tudtam én se jobbat kitalálni, mint hogy mentsük haza.
Úgy döntöttünk legyen akkor ez az ő babája, az iskolásoknak meg varrok majd egy másikat, addigra talán összeszokik jobban a csapat, megszelídül a kezdeti kergeség és a babák is talán nagyobb becsben lesznek.



Petyus úgynevezett párnababa. Nincs külön lába. A kezei és a teste egybe van szabva. Csak a fejet és a kézfejet borítja testanyag, a plüss alatt egy erős fehér pamutvásznat használtam. A következő ilyen babánál, lehet inkább egy kicsit rugalmasabb anyagot választok.



 A plüss sapi és hálózsák is rá van varrva, nem levehető. Különlegessége, hogy kölessel van töltve, így közel másfél kiló. Nem az én találmányom a neten találtam az ötletet még 2 éve, nagyjából azóta tervezem, hogy egyszer majd én is varrok egy ilyet.



Hihetetlen jó, hogy ilyen nehéz. Kb. azt tudja mint egy öledbe kucorodó macska, önkéntelenül is simogatod ringatod.


Jó társnak bizonyult láz esetén is.

2011. szeptember 13., kedd

Zsuzsi



Zsuzsi szintén e dolgos nyár szülötte. Két babát ígértem a lányom osztályának a terembe lévő kuckóba. Egyikük lett Zsuzsi.  Van egy nagyon lenge, hosszú szárú hónaljig felérő bugyija/nadrágja és egy nyáriruhája, horgolt kis cipőcskével. Az a tervem, hogy később még kap kiegészítőket, ahogy hidegebbre fordul.
Kézzel varrtam végig. A haja mohair. Nagy teszt most ez ennek a típusú hajnak. Egy 29 fős osztályt kell kibírnia, ahol 17-en fiúból vannak és háát nem kíméletesek ám a babákkal.
A második babát(egy csecsemő) a lányom nem is engedi, hogy bevigyem, mert fél, hogy méltatlanul bánnak vele.


ebben a kuckóban lakik, de most ő is inkább a gyerekek után mászott.

a kuckóban


a polcon.

2011. szeptember 9., péntek

Földanya

Minden waldorf iskolában és óvodában van egy évszakasztal nevű hely, ami a legritkább esetben hasonlít egy asztalra, sokkal gyakrabban valami nagy kivágott fa gyökere. Legalábbis amerre eddig én jártam, ott inkább ez volt jellemző. Az elmúlt hetekben a kispesti iskola majd minden osztálytermét módomban állt tanulmányozni és a sashalmi iskola termeit is ismerem. 



Ezen az asztalon egy folyton változó állókép kap helyet, ami az év körforgásához ünnepeihez kapcsolódik.
Nem kötelező de gyakori szereplő egy megformált(emberi alakot öltött) Földanya, a gondoskodó természet, az az élő lény aki nélkül mi nem születhetnénk meg fizikai testben.
A Földanya ősszel elhalmoz minket tápláló kincseivel, télen meleg ruhába öltözik és elaltatja gyermekit, hogy aztán tavasszal újra ébresztgesse őket, új vasalt ruhába öltöztesse virággyermekeit és a többieket.
Van olyan évszakasztal, ahol ez a történet nem jelenik meg ennyire direkten, hanem termések kövek és megfelelő színű és elrendezésű selymek adnak inspirációt a mélázáshoz, hogy a történet maga bennünk szülessen meg.
A kisgyerekeknek készített évszakasztalon azonban nagyon gyakran találunk figurákat. A Földanya mint egy idős néni, a virágok és termések pedig mint kisgyerekek jelennek meg, számos manó, törpe és tündér társaságában.
Aki ilyen évszakasztalt még nem látott, az írja be a google képkeresőbe: jahreszeitentisch 
Ha angolul írod, hogy Nature Corner akkor nincs annyi találat


A lányom osztályában is van évszakasztal. Nagyon fontos hely ez a teremben, itt található az a fotel is ahova a tanító ül amikor elmeséli a gyerekeknek az aznapi mesét. Nem véletlenül. A mese közben elkalandozó tekintetek így önkéntelenül is az évszakasztalon kutakodnak és szívják magukba annak rejtett titkait.
Én vállaltam, hogy elkészítem ennek az osztálynak a Földanya figurát.
Sosem varrtam még Földanyát, jó sok időt hagytam neki hogy megszülessen. Volt hogy hetekig csak várt a következő öltésekre.



Nincs külön lába, hanem a lába helyén egy barna filcből varrt hengeres forma van meggymaggal töltve, hogy stabilan álljon.



A fej úgy készül mint a waldorf babáknál, a karjaiban azonban pipaszurkáló drót van, hogy különböző mozdulatokat lehessen vele formálni.

Fehér haja van, mert nagyon idős, kontyban felkötve hordja


Az évszakasztal figuráihoz a gyerekek nem nyúlhatnak, sőt általában nem a jelenlétükben rendezi be a tanító vagy óvónő. Ezek nem játékok, úgy tekintenek rá mint egy festményre.

Ha hidegebbre fordul az idő fejkendőt vesz és egy melegebb vállkendőt.

bővebb, könnyedebb szoknyába

hímzett szoknyában


2011. szeptember 5., hétfő

kezdődik az ovi

A lányom nyár elején elballagott az oviból és még két napot kell várnia az iskolás évnyitóig. Nagyon nehezen megy. Persze nekem még van dolgom addig, de ő már nem nagyon bír magával. Nagyon nagyon izgul. Meg is értem, idegőrlő lehet neki a várakozás.

Iván viszont épp most indult útra az óvodába. Magabiztosan nagyfiúként. Kezdődik a második év. :)
Még nem tudja, hogy a csoport szobába nagy meglepetés várja. Az egyik apuka épített egy kisháznak álcázott galériát. Lesz álmélkodás, meg legjobb barátok. Jó neki.
Új ovis zsákot kapott, mert a nagy iskolakezdési lázban meglehetősen elfelejtve érezte magát.
Jól megizzasztott a kérésével, hogy gördeszkás figura legyen a zsákon. A tegnapi napom erről szólt.
Az eredmény azonban remek lett. Szerintem legalábbis. :)


a zsák gyapjúfilcből készült, varrógéppel. a narancsszínű gördeszkás figurát is varrógéppel, cikk cakk öltéssel varrtam fel.

Related Posts with Thumbnails