Pipacs

mindenképp azt akartam, hogy legyen vékonyka  lábacskája. virágot nem is terveztem a kezébe hiszen az egész babácska a pipacs maga, de mivel ki akartam próbálni a selymet hogy valóban úgy viselkedik-e virágsziromként ahogyan azt elképzeltem, ezért először egy pipacsot készítettem.

végül mégiscsak a a virággal a kezében lett teljes.

külön jól áll neki, hogy harisnyája cipője és a pólója is, szőrös szalaggyapjúból van.

a szoknyája selyem, a haja fekete mohair.

Rózsa

Nagyon felgyorsult a tavasz. Még észbe se kaptam és az orgona már el is nyílt.

Nem nagyon tudom utolérni az évszakasztalt. Pedig a kis sárga krókuszt legalább már le kéne venni, de akkor olyan üres maradna utána a tér és az ugye a legkevésbé sem jellemző a mostra, hogy üres lenne.

Ha valami varázslat folytán képes volnék egyszerre 10 féle babát megvarrni, arra lenne most szükség, az vissza adhatna valamit a természet hirtelen meglódulásából.

A varázslat késik, már ami az egyszerre 10-et illeti. De egy rózsa baba azért megszületett.

rügyfakasztó március

a tavasz legkedvesebbjei nekem a virágzó gyümölcsfák.

rögtön hármat szerettem volna csinálni. egy fehéret egy rózsaszínűt és egy barackvirág színűt. gondoltam milyen szépek lesznek hárman együtt fátyolban.

már látom, hogy nem lesz időm a két testvért megcsinálni, pedig a fehérnek madeira csipkéből lenne a szoknyája. mire időt keríthetnék elvirágoznak a fák. így maradt most ő egyetlennek.

virágbabák még

A helyükön. Kora tavaszi évszakasztal az iskolában.

erről a kis kékről egyáltalán nem készültek itthon képek. ha a háta mögé néznénk, látnánk hogy a hajába mindenhol ilyen apró kék virágocskákat szórt.

Sárga krókusz

Az első kis tavasziak

Virágbabák. 

Az elsők. 

A hóvirágról nincs kép, pedig helyes lett. Majd ha kikerül az évszakasztalra akkor elcsípem.

Épp abban a sorrendben szeretem őket ahogyan készültek.

Először a kis Krókusz. Sok bajom van vele, ő lett a legkevésbé olyan mint amilyennek elképzeltem. A lányom viszont őt szereti a legjobban.

Sokat küzdök a gyapjúfilccel. Ilyen pici méretben egyáltalán nem mondható kezesnek.

A második Ibolya. Amíg csak lelki szemeim előtt létezett, biztos voltam benne, hogy abszolút kedvencem lesz. Elsősorban a lila szín miatt, no meg magát az ibolya virágot is annyira nagyon szeretem.

Nagyon helyes lett a kis selyemkendőjével, de csokornyi ibolyát képtelen voltam a kezébe varázsolni az adott anyagokból, pedig az ibolya nekem bizony csokorban ibolya.

Nárcisz.

Majdnem nem is csináltam, mert magát a virágot nem is szeretem annyira.

De aztán mégis

No és most ő a kedvencem Nárcisz hercegecske. Csillogó zöld övvel a derekán, selyemingben amin csak átsejlik a ragyogó sárga.

A képek korán reggel készültek a nappaliban. Kint még szürkeség. Nem nagyon volt kedvem kimenni a kertbe. Persze nem is biztos, hogy olyan jól mutattak volna a havas sártenger közepén.

Be kell érnetek ezekkel a nem túl éles és nem is teljesen hű képekkel. A kék selyemkendő előtt kicsit olyan mintha valami Kimittudon álldigálnának, kicsit zavart mosollyal.
Vagy valami kötelező iskolai fotózáson :D